Véletlenül találkoztam a helianthus tuberosus-szal. A csicsókával.

Egy barátom kért meg, hogy nézzem meg néhány frissiben vásárolt festményét – előkelőbben mondva, szakértsem meg a képeit.

Amíg a piktorok munkáit rakosgattuk, nézegettük, egyszer csak az élete delén már túl levő, világlátott agrármérnök felesége a legnagyobb természetességgel kérdezte meg.

- Kérsz egy kis csicsókás pogácsát? / 

Gondoltam én szójátékra, beugratásra, de semmiképpen sem valódi eledelre. (Mint amikor az ipari tanulót küldik reszelőzsírért, vagy ilyesmi.)

 Mivel azonban senki sem mosolygott, bizonytalan igennel feleltem.

A fürge kis asszony elénk rakott egy szép tál krumplis (!) pogácsát. Minden kép megemelése után be-bekaptam egyet, s persze folyamatosan kárhoztattam falánkságomat.

Sosem tudtam igazán parancsolni magamnak, finom falatok társaságában.  Aki rám nézett, ezt rögtön meg is állapíthatta. 

Láss csodát! A lakmározástól nem nehezültem el, nem lett úrrá rajtam az a teltség, ami hasonló esetekben szokott. Szorgalmas lelkendezésemnek meglett a hozadéka. Mire dolgomat elvégezve búcsúzkodni kezdtem, már egy tekintélyes zacskó billegett a kilincsen.

- Próbáljátok ki otthon ti is! Egy kis csicsóka – mondta az asszony, aki a kert végében frissen kikapott egy pár marékra való gumót a földből. Ekkor láttam, hogy ez a vicces nevű növény, létező valóság. Kinézetre leginkább a gyömbérre emlékeztetett, de vendéglátóim folyamatosan a krumplihoz mérték. Vég nélkül sorolták, hogy mi mindent lehet vele kezdeni. Nyersen ehetem retek gyanánt, salátának, sütve, főzve, köretnek, feltétnek, s mi minden nyavalyát kerülhetek el, ha jóban leszek vele.

Arról nem esett szó, hogy fogyasztása után nem sokkal mi is történhet velem, de hát a babfőzeléknél sem ilyesmiről esik szó legelőször…

Este otthon, már meghámozott csicsókát szeleteltem a kacsazsíros kenyeremre. Isteni volt. Másnap a sülthöz krumplipürét ettünk - csicsókából, estére ropogós csipszet sercegtettünk a tv-nézéshez. Harmadik napon elfogyott a zacskó tartalma.

Szégyen ide, szégyen oda, visszamentem a vendéglátókhoz, és kunyeráltam egy nagyobb staniclire valót, és folytattuk.

Elkészült a csicsóka fasírt, a wokban a szójás sült zöldség, a "rósejbni", meg még egy sor jobbnál jobb eledel.

Ami az evés után szokott következni, az viszont – mondjuk úgy simán ment… Feleségem cukra egy hét alatt 1,5- tel ment lejjebb. Pontosabban zuhant.

A következő napokban olvastam, tájékozódtam, és traktorost kerestem. Kerestem egy termelőt, akitől szaporító anyagot vehettem. (Meg is találtam az ország túlsó sarkában…) A traktorossal fölszánttattam a berényi szőlőm sok éve pihenő fél holdját.

Irénnel, a termelővel interneten alkudoztam, s persze elképzeltem, hogy is nézhet ki? Műbőr, töredezett kínai tornacipő, retkes mackó nadrág lelógó üleppel, egy fog, egy híjja, egy fog, két híjja , fekete kendő, sárga virágos nylon otthonka.

Ilyennek képzeltem el Irént.

Nem ilyen volt. Háromszázötven kilométeres autózás után, az első csöngetésre ajtót nyitott, egy diszkréten sminkelt, légiesen könnyed, férfiszemnek kedves, roppant jól öltözött asszony. Olyan galériába, levéltárba, vagy autószalonba való.

Kézfogásából azonban rögtön megéreztem, hogy nem katalógusokat rendezget mindennapjaiban. Ez is a csicsóka hatása?

Beraktuk a zsákokat az autóba. Az ő feje jóval kevésbé vörösödött, mint az enyém.

Két nap múlva temettünk.

A gumókat tettük a föld alá, a frissen feltört ugaron.

És elcsentünk a szaporító anyagokból – úgy húsz kilónyit. Ettük, vendégeket etettünk, szeleteltünk, osztogattunk, fagyasztottunk, savanyítottunk. Aztán gyönyörködtünk a hajtásokban, az arasznyi, fél méteres és az ember méretű növényekben. Vázába tettük a szép virágokat. Meg persze kapáltunk is. Kicsit.

Hát ezért éppen csicsóka!

 

"A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb, szokták mondani. Én inkább azt hangsúlyozom, hogy más. Magyar embernek az, hogy édes, a geilt, a cukrosat jelenti. A nem magyarost. A csicsókával nagyon magyar ízek alkothatók. A 20-30% szárazanyagot tartalmazó gumókban kb 15% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Bocsánat, hogy ilyeneket leírok, de az érintetteknek ez nagyon fontos! A létrejövő fruktóz (gyümölcscukor) könnyebben és gyorsabban emészthető a közönséges cukornál. A fruktózt a cukorbetegek szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül dolgozza fel."

 

Családilag az őszirózsafélékhez sorolják, gumós, évelő gyógynövény. Kedvelt és fontos növényeinkkel, a kukoricával, paradicsommal, paprikával, napraforgóval és a burgonyával együtt az Új Világból utazott hozzánk az 1600-as években.

 Szerintem, de sokak szerint is rendkívül sokféle hasznosíthatósága mellett sokkal kisebb szerepet kap táplálékaink sorában, min amennyi megilletné. Egyformán van tennivalója a kiskertek tulajdonosainak és a komoly gazdaságok tulajdonosainak.

 

 Szeretném Kedves Olvasó, ha e kis könyvecske elolvasása után Ön is így gondolná!